|
2014-12-22 00:14:20, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Tóth Árpád
Az öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép szeme,
Lágy hangja halkuló zene,
S lebbennek szőke tincsei.
Itt volt hát? jaj, nem is hiszem,
Már oly kusza a tünde rajz.
Mint visszafénylő, kedves arc
Szétrezgő képe vad vizen.
Mint lázálomkép, lenge árny,
Cikázó galambsziluett
Lánggal égő város felett:
Füst közt vonagló gyenge szárny.
Egy holt csillagról árva fény,
Mely milljom éve untalan
Száll ájultan és hontalan
A végtelen tér jég ürén.
Édeni pajtás, égi kéz,
Feldobná szívünk a poros,
Vak légbe, mint vidám, piros
Labdát, de jaj, a szív nehéz.
Itt volt hát? -- ó, Öröm, Öröm,
Egy szóra még, egy percre még!
Ó, mondd, az ég fenn ugye kék,
S az élet méze nem üröm?
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszabúsul szép szeme,
Lágy hangja elfúló zene,
S ezüstfehérek tincsei. . . |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tóth Árpád |
|
|
|
Címkék: galambsziluett, ezüstfehérek, visszavillan, visszafénylő, visszabúsul, csillagról, lázálomkép, szétrezgő, lebbennek, végtelen, hontalan, feldobná, tincsei, vonagló, lánggal, milljom, untalan, ájultan, szívünk, halkuló, labdát, hiszem, gyenge, felett, percre, kedves, hangja, cikázó, elfúló, pajtás, szárny, város, illan, szeme, szóra, lenge, öröm illan, tünde rajz, holt csillagról, szív nehéz, élet méze, Tóth Árpád,
|
|
Offline
